Mexikó? Amerika legizgalmasabb országa. Itt minden mértéktelen: a forgalom, a kultúra, az eroszak, a szépség, a korrupció, a hoség, még maga a halál sem ismer határokat mindezekrol a témákról Octavio Paz boven írt A magány labirintusa címu muvében. Paz Nobel-díjas lett de aki valóban érteni akarja Mexikót, annak másvalamit kell olvasnia: Juan Rulfo történeteit.
A Rulfót olvasó Gabriel Márquez írja: Egyetlen egyszer voltam még ennyire meghatódva, amikor Kafka Átváltozását olvastam a sötét bogotai diákszálláson. Rulfo nem ömleng a buja, mágikus természetrol vég nélküli leírásokban, ahogy azt a latin-amerikai bestseller-szerzok teszik, ellenkezoleg, sokáig vonakodott leadni kéziratát a kiadónak, nehogy egyetlen felesleges szó maradjon benne. Valóban, A lángoló pusztában egyetlen felesleges szó sincs, Rulfo muve górcsó alá veszi Mexikót, felkavar és egyben elbuvöl. Rulfo megadja szereploinek még akkor is, ha bukott egzisztenciák azt, ami oly ritka érték Latin-Amerikában: a méltóságot.
Nem találkoztam mesteribb felépítésu, megrázóbb vagy bensoségesebb elbeszéléssel a világirodalomban. Nehéz olyan muvet találni, amelyben az érzés, az intelligencia és a kifejezési mód ilyen hatalmas irodalmi hostetté egyesülnének.
